Igazán büszkék vagyunk különleges beszoktatási módszerünkre – ami évek óta nagyon jól működik.

Rendkívüli gyermekcentrikus beszoktatási módszerünk általában egy hónapot vesz igénybe – mert egy-két hét nem elég. Ezalatt az egy hónap alatt fél napra szoktatjuk be a gyereket, úgy, hogy reggel fél 9-kor érkezik, és ebéd után fél 1-kor megy haza.

Ilyenkor szoktam kérni, hogy a fél napra beszokott gyerek, ha meg tudja oldani a család járjon csak fél napot, hogy jól megszokja a rendszert, a körülményeket, megszeresse társait és bennünket. Amikor már komfortosan mozog az új közegben: a Lekvárhegyen, akkor szoktuk megbeszélni az édesanyával, hogy mikor kezdjük az ottalvást.

A beszoktatás nehéz periódus mindenki életében. A gyerek életében, mert elszakad az anyukájától. Az anyuka életében, mert elszakad a gyermekétől. Végül, a mi életünkben is, hiszen meg kell ismernünk egy új kisembert, meg kell találnunk az utat egy új szívhez.  

Egymásba kell szeretni. 

A Lekvárhegy egy kis közösség. Sok gondozó van, a légkör oldott, szabad, a gyerekek vidámak, a falak színesek, lehet a lakásban motorozni, el lehet bújni a kuckóban. Valaki mindig játszik veled, a matrac trambulinos és mégis... Anyától távol kell lenni, hogy mindezt élvezhessük.

Minden gyerek máshogy veszi ezt az akadályt. Van, akinek gyorsan leesik, hogy mi fog történni. Van, akinek lassan. Van, akit nagyon megráz. Van, akit egyáltalán nem. Mindenki más. Nálunk szabadság van. Mindenki maradjon is más. 

Mindenki annyi időt kap, amennyire szüksége van. Volt már olyan gyerekünk, aki hetekig szokott be, és volt nagyon sok olyan is, aki első nap elküldte az anyukáját. Nagy általánosságban azért 1-2 hét alatt túl vagyunk rajta.

A nagy szabadság ellenére van egy menet, amit követünk. A beszoktatást, egyhuzamban érdemes csinálni, hogy a gyerekek minél hamarabb szokják meg az új szituációt. 

Hétfőn kezdünk, anya és gyermeke együtt jönnek, játszanak, figyelnek. Mi is figyeljük őket. Egy órát maradnak. Akkor a legjobb, ha a gyereket az egy óra elteltével valami jó játékból szakítjuk ki, hogy pozitív élménnyel záruljon az ottlét, hogy nagyon akarjon másnap visszajönni.

Kedden megint egy óra, anya már próbálhat a háttérben maradni, esetleg a másik szobában, és csak akkor menni a gyerekkel, ha hívja, ám amint játékba merül, újra eltávolodhat. A gondozók mindig odafigyelnek a beszokó gyerekre, próbálják lekötni a figyelmét.

Szerdán szoktuk megpróbálni először elküldeni az anyukákat a "boltba". Ezt szoktuk mondani a gyerekeknek, mert azt azért sokan megértik, ha anyának el kell mennie valami finomságért. Fél óra, egy óra, attól függ mennyire nyitott a kicsi az ötletre. Anya távolléte alatt végig játszunk a kicsivel, próbáljuk tartani a figyelmét. Ilyenkor már szoktuk látni, mire nyitott, mitől fél. A szívek szerdán nyílnak. 

Csütörtökünk attól függ, hogy az előző napi "boltos túrát" hogy bírta a gyerek. Ha jól, ha a figyelmét el lehetett terelni, ha bekapcsolódott a játékba, akkor csütörtökön anyukája már jöhet a játszótérre érte. Ez már 1,5-2 óra külön.

Pénteken már általában szokott menni a félnap távollét. Ekkor már nálunk is ebédelhet az újdonsült hős! 

Fontos kellékek a beszoktatáshoz:
- egy magabiztos anyuka, aki hiszi, tudja, hogy az, amit csinál jó;
- bizalom a Lekvárhegyben, és a bizalom a gondozókban, hogy vigyáznak gyermekére, és szeretik őt;
- bizalom a gyermekben, hogy meg tud birkózni a feladattal;
- végül sok mesélés otthon arról, hogyan fognak történni ezután a dolgok.

Így szoktatjuk mi be a gyermekeinket, és anyukáinkat a Lekvárhegyen!