A szülők számára talán a legjobban rettegett témakör.

NYUGALOM. Ez mindennek a titka. Hiszen milyen ideges ember tudna elaltatni egy gyereket?

A gyerekek energiában gondolkoznak. Vagyis érzékelnek. Élnek. Tehát minden érzés, ami bennünk van, kisugárzik, hat rájuk. Ezért az altatáshoz a felnőttnek nyugodt, csendes energiát kell közvetítenie.

Lényeges és fontos részlet, hogy egészen a dackorszak kezdetéig könnyű elaltatni egy gyereket, utána sajnos az altatás is bekerül a „dackalapba”: ebből is egy olyan játék lesz, amiben a gyermek azt kutatja, vajon meddig ér el a keze.

Ezért nálunk fix az altatás menete. Délután 1 órakor ágyazunk meg, együtt a gyerekekkel. Aki akar, az összebújhat a nagy matracon. Akit ez zavar, annak van külön matrac, kiságy. 1-től 2-ig olvasunk. Eközben persze sokan elalszanak.  Akik még fent vannak 2-kor, azokat álomba énekeljük.

Mivel mi – a gondozók is - a gyerekekkel alszunk, mikor megébrednek, legtöbbször még vissza tudjuk simogatni őket. Így általában 1,5-2 órát szoktunk aludni. 4-kor ébresztjük azokat, akik még ennél is többet tudnak.

Utána pedig: uzsiii!

Így alszunk mi a Lekvárhegyen...